Betegségem megmutatta, hogy az életem nem jó irányba halad.
Jelzett nekem, hogy változtassak és utólag nagyon hálás vagyok neki és
magamnak is, hogy KÉPES voltam ezt meglátni benne és a javamra
fordítani. Valahogy mindig volt egy olyan megérzésem, hogy van megoldás,
a természet, az élet mindenre ad megoldást.
Mindennel így vagyok, nem tudom elképzelni, hogy NINCS.
Nálam ez a szó nem létezik.
Fontos tudnotok, hogy nem csupán a táplálkozásomon változtattam hanem nagyon sok tényezőn és még mindig van fejleszteni valóm.
Sokat foglalkoztam a lelkemmel, jártam pszichológushoz (nem sok értelme
volt), elvégeztem egy agykontroll tanfolyamot (ennek már nagyon sok
haszna volt), sok-sok Osho könyvet olvastam, elvégeztem egy edző
iskolát, megszakítottam emberekkel a kapcsolatot akik negatívak voltak,
nem nézek TV-t (csakis Született feleségeket )felmondtam a borzalmas munkahelyemen (hiába a pénz) és még sorolhatnám.
Annak aki megtapasztal egy halálközeli élményt vagy egy nagyon mély szenvedést, átértékelődik az élet.
Meglátja, hogy véges és elkezdi értékelni annak minden percét.
Velem legalábbis ez történt.
Nem akarok megfelelni senkinek csak magamnak.
Ez az ÉN életem! Úgy akarom élni, ahogyan az Nekem jó és azt, hogy Nekem, hogy jó csak én tudhatom.
Nem akarok olyan dolgokat megtenni amihez nincs kedvem, de amiket szeretnék és amire vágyom azt annál jobban.
Egyszer olvastam egy cikket miket mondtak emberek a halálos ágyukon és a
legtöbben bántak dolgokat amiket nem tettek meg. Ez nagyon mély nyomot
hagyott bennem.
Nem akarom bánni az életem egyetlen percét sem!
Ti, hogyan élitek az életet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése