Ezért már megérte megírnom a gyereknevelésről szóló írásom.
Ezt a levelet ma kaptam:
"Kedves Ági!
Amikor elolvastam a legutóbbi írásod a gyermeknevelésről, még nem
gondoltam, hogy írni fogok Neked. Segítséget általában ismerőstől kér az
ember, nem idegentől, most változtatok. Van két kislányom. Alvás időben
mobil neten olvastam az írást. Én aznap, egész álló nap csak kiabáltam
velük, és minden egyes kiabálásnál tudtam, hogy egy idióta vagyok,
mégsem álltam meg a lejtőn, és ez persze már nem először fordult elő.
Természetesen mindig van indokom, hogy aláírjam ilyenkor a
bizonyítványom. De ez így nem jó. Elfáradtam és kell a segítség, még ha
olyasvalakinek is írok, akinek nincs gyermeke.
Azután tovább
olvastam, amíg a gyerekek fel nem ébredtek. Valójában a paleo miatt
tévedtem az oldaladra, de ettől sokkal eltérőbb és mélyebb dolgokat
találtam. És végre nem receptekbe botlottam, valami egészen másba, ami
megfogott. Szóval legyen... én kérem a segítséged."
Pontosítás
végett paleo tanácsadást kér tőlem, nem gyereknevelésit, de a levele
eleje így szól és ez indított el valamit benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése