2015. március 25., szerda

HOPPÁ!!!

Ezért már megérte megírnom a gyereknevelésről szóló írásom.
Ezt a levelet ma kaptam:
"Kedves Ági!
Amikor elolvastam a legutóbbi írásod a gyermeknevelésről, még nem gondoltam, hogy írni fogok Neked. Segítséget általában ismerőstől kér az ember, nem idegentől, most változtatok. Van két kislányom. Alvás időben mobil neten olvastam az írást. Én aznap, egész álló nap csak kiabáltam velük, és minden egyes kiabálásnál tudtam, hogy egy idióta vagyok, mégsem álltam meg a lejtőn, és ez persze már nem először fordult elő. Természetesen mindig van indokom, hogy aláírjam ilyenkor a bizonyítványom. De ez így nem jó. Elfáradtam és kell a segítség, még ha olyasvalakinek is írok, akinek nincs gyermeke.
Azután tovább olvastam, amíg a gyerekek fel nem ébredtek. Valójában a paleo miatt tévedtem az oldaladra, de ettől sokkal eltérőbb és mélyebb dolgokat találtam. És végre nem receptekbe botlottam, valami egészen másba, ami megfogott. Szóval legyen... én kérem a segítséged."
Pontosítás végett paleo tanácsadást kér tőlem, nem gyereknevelésit, de a levele eleje így szól és ez indított el valamit benne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése