Felettébb érdekesek és tanulságosak voltak számomra a tegnapi gyerekneveléses posztomhoz való reakciók.
Lehet erről a végletekig vitatkozni azt gondolom, hisz nem egy könnyű téma.
Örülök azért annak, hogy több olyan HITELES NŐ is hozzászólt, a
pártomra állt és megértette amit szeretnék, aki ANYA is, így Ők
megerősítettek abban, hogy az elméletem lehetséges a gyakorlatban is.
Tudtam ezt eddig is, hiszen az én anyukámnál jobbat nem is kaphattam volna a világon ez biztos.
Nem emlékszem, hogy valaha is ordított volna velem, ráncigált volna
vagy bármit okozott volna ami maradandó rossz érzést keltett volna
bennem gyermekként. Pedig teljesen biztos, hogy nála is elszakadt
párszor a cérna, mert már akkor is eléggé akaratos voltam, plusz van egy
nővérem is és ez nem azt jelenti, hogy sosem volt konfliktus és mindig
minden happy volt. Ez azt jelenti, hogy Ő másképp tudta kezelni a
helyzetet!!!!!!!!!
Akárhogy erőltetem a memóriám és próbálok
rossz emléket keresni gyerekkoromból vele kapcsolatban egyszerűen nem
találok. Ami eszembe jut mindig az a határtalanul óriási odaadás és
szeretet érzése amit MINDIG éreztem/éreztünk a testvéremmel a mai napig.
A lényeg az én részemről megtörtént. Átment az üzenetem amit szerettem
volna közölni és nem gondolom, hogy bárki miattam lenne jobb anya vagy
majd én fogom megváltoztatni a gyereknevelésről alkotott nézeteit csupán
annyit osztottam meg veletek, hogy én elméletben, hogyan gondolom és
mit látok a környezetemben.
Kérdezte valaki mit csinálnék bizonyos helyzetekben.
A tömör lényeg: Megpróbálnám felvenni és átérezni a gyerekem
nézőpontját. Megpróbálnám magam kívülről szemlélni az Ő szemével,
gondolataival és érzéseivel.
Ez mindig minden élethelyzetben nagyon fontos:
MÁS NÉZŐPONTOT FELVENNI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése