MIT GONDOLOK A BOLDOGSÁGRÓL?

Igen, egy mosolygós fotó és maga a facebook sem tükrözi sokszor a valóságot. Én sem vagyok mindig boldog, sőt..., de igyekszem megtenni azt ami tőlem telik ennek érdekében.
Ami rajtam múlik, amibe van beleszólásom, VAN DÖNTÉSEM!!!
Lehet, hogy sok idő mire merek lépni, de én legalább merek.

Utáltam a munkám, hát felmondtam. Ha rossz egy kapcsolatom, befejezem. Egyszerűen nem tudom elviselni a boldogtalanság érzését huzamosabb ideig.
Hiszek abban, hogy a világ kerek és minden megadatott benne amire szükségem van egy teljes boldog és egészséges élethez, csak meg kell találnom. Ezzel a tudattal nem félek meghozni ezeket a nagyobb döntéseket, (vagyis kicsit félek, de bízom) mert tudom, hogy minden képességem megvan ahhoz, hogy megtaláljam azt amire vágyom.

Igyekszem nem függni senkitől semmilyen téren. Nem másoknak szívni az energiáit, hogy abból tartsam fent magam hanem megtalálni azokat a dolgokat a környezetemben amik energiát adnak nekem és így egyedül is jól tudom magam érezni.
Mik ezek? Pl.: zene, filmezés, mozgás, beszélgetés, kimenni a természetbe, érezni a szelet, az esőt az arcomon....eggyé válni a természettel, kreatívkodni, segíteni másoknak, apróságoknak örülni, meditálni, szeretetet árasztani....
Az a cél, hogy a hangulatom ne a külső körülményektől, emberektől függjön.

Elfogadtam azokat a dolgokat amiken nem tudok változtatni.
Már nem dühöngök és nem idegesítem magam ha dugóba kerülök, ha rossz idő van, ha sokan vannak előttem a postán..... Van értelme??? Ha ideges leszek akkor sem fog változni a helyzet? Akkor meg? Csak magamnak ártok ha idegesítem magam és hülye vagyok én, hogy magamnak ártani akarjak? NEEEEM Szóval jobb ha nyugodt maradok és elfogadom azt amin nem tudok változtatni.

Van még valami amit sokan gyerekesnek tartanak bennem pedig szerintem mindenkinek így kellene. Borzasztóan tudok örülni apró, hétköznapi dolgoknak, helyzeteknek, pont úgy, mint egy gyerek.
Tanuljatok a gyerekektől, ők a MOST-ban élnek!
Nem rágódnak a múlton és nem félnek a jövőtől ezáltal nem mérgezik meg minden pillanatukat szomorúsággal és félelemmel.
Tudom, hogy nem olyan egyszerű dolog ez, gyakorolni kell aztán egy idő után természetessé válik.

Tudatosság és éberség kell!
Nekem sem megy mindig, de törekszem, akarom és ez a lényeg!
ÉLNI AKAROK, ÁTÉLNI IGAZÁN ÉS NEM CSAK TÚLÉLNI!!!