KI VAGYOK ÉN?

Felsorolhatnám önéletrajz szerűen:
-ötvös-aranyműves
-fogászati szakasszisztens
-kéz-és lábápoló műkörömépítő
-sportedző

Ez nem ÉN vagyok, ezeket csak tanultam, ezek a végzettségeim. Nem vagyok orvos, nem vagyok dietetikus, nincs diplomám.

MIÉRT LENNÉK HITELES A SZEMEDBEN?
KI VAGYOK VALÓJÁBAN ÉN?

Vajon mire mennék paleo szemlélettel ha mondjuk elvégeznék egy dietetikus iskolát, ahol megtanulhatnám a sok haszontalan dolgot, hogy a táplálkozásunk 70%-a szénhidrát legyen stb. Azon kívül, hogy az emberek jobban elhinnék amit mondok, mert húúú, dietetikus, nem hiszem, hogy sok haszna lenne. Vagy ha létezik paleo szemléletű ilyen képzés szóljatok, mert én leszek az első aki beiratkozik!

ÉN egy egyszerű, szétszórt, kíváncsi természetű, hatalmas igazságérzetű, segítőkész, türelmetlen, kedves és őszinte, józan paraszti ésszel megáldott 30 éves debreceni nő vagyok aki 5 éve crohn beteg lett és nem segített rajta semmilyen orvos, gyógyszer, dietetikus, természetgyógyász, se senki.
Aki segített rajtam az én saját magam voltam!
Hittem, csináltam, kutattam, próbáltam, tapasztaltam, megfigyeltem, olvastam, finomítottam, fejlődtem, gondolkoztam....a tudásomat hosszú évek alatt mindenhonnan gyűjtögettem össze számomra hiteles emberektől akik okosabbak, tapasztaltabbak nálam és úgy tűnik jól csináltam, mert köszönöm, kiválóan vagyok gyógyszer nélkül is.
Jobban, mint valaha is voltam!
Ezt a tudást nem tanítja egyetlen iskola sem!!!
Vajon ki tudja jobban? A gasztroenterológusom aki a betegségem specialistája és megtanult valamit egy könyvből az egyetemen és tud receptet írni?
Vagy az aki átéli az egészet?

Ki tud jobban ejtőernyőzni? Aki elmondja Neked mikor ugorj, hova tedd a kezed-lábad, mit, mikor, hogy csinálj?
Nekem az, aki elmagyarázza, megmutatja és úgy csinálja, hogy nagyon tetszik.

Mindannyian ítélkezünk első ránézésre. Imádom amikor azt gondolják rólam, hogy egy elkényeztetett pláza cica vagyok aztán amikor megtudják, hogy 12 éve hétvégente lépcsőházat takarítok megáll az ész.
Engem nem érdekelnek ezek a dolgok, nem szégyellem, az én szememben ugyanolyan munka, mint a többi. Nem érdekel kinek milyen a bőrszíne, mi a végzettsége, mit dolgozik, milyen a ruhája, kocsija, mennyi a pénze, van-e tetoválása...semmi nem érdekel ami másokat annyira foglalkoztat.
Az érdekel csupán, hogy milyen EMBER!
Vegyük már észre, hogy mi az értékes!!
Az igazán fontos dolgokat nem lehet pénzért megvenni és nem akkor vagy igazán gazdag ha sok pénzed van, hanem ha egyre kevesebb pénzre van szükséged!
Én még ilyen csóró sosem voltam életemben, mint most, de boldogabb sem!

"Akiknek látszunk arról mindenki ítélhet,
de akik vagyunk arról senki sem!"

Mit gondolnál rólam ha csak ezt a fotót látnád?
Csak őszintén! 

Ez vagyok én! :)