Én

Itt vagyok, itt vagyok és a téma még mindig ÉN vagyok. Bocsánat azoktól akik vártak tegnap, de most valami elképesztő csillagállás lehet, mert nálam hirtelen minden beindult és csak kapkodom a fejem. :)

Előző posztomból megtudhattátok nagyjából, hogy milyen életmódom volt életem első 25 évében. Azt gondoltam teljesen normális dolog, hogy minden télen megfázok, arcüreg gyulladásom lesz, felfázok úgy, hogy véreset pisilek, hogy reggel alig bírok kikelni az ágyból és egész nap álmos vagyok, olykor herpesz jön ki a számon vagy elkap egy hányós-fosós vírus meg ilyesmi. Az is normális dolognak tűnt, hogy ha bajom van, akkor elmegyek a dokihoz és szó nélkül kiváltom és beszedem amit kiírt, hiszen mindenki így csinálja és az orvos szava szent. Nem igaz?

Az már nem volt olyan normális, hogy fémallergiám van, de végül is lehet azzal élni, hogy nem hordok órát meg bizsut, a farmer gomboktól pedig gennyes-véresre vakarom a hasam. Az sem tűnt normálisnak, hogy elég sokat fájt a gyomrom, amire kezdődő gyomorfekélyt diagnosztizáltak tükrözés nélkül (de mit számít ha lehet még egy gyógyszer felírni) és az sem, hogy állandó nőgyógyászati bajaim voltak, amikre szintén a világ összes létező hüvelykúpját, kenőcsét, gyógyszerét, intim mosakodóját, zuhanyát, injekcióját és mindent megvettem amit csak lehetett, gyógyulást remélve tőlük.

Egy szó, mint száz, olyan eget rengető nagy bajaim nem voltak, de volt egy pár kellemetlenség amitől jó lett volna megszabadulni.
A nőgyógyászati bajaim szinte teljesen megszűntek amikor egy szingli időszakban abbahagytam a fogamzásgátló szedését.
Jaj, de jó! Öröm, boldogság! :D
Ott már azért kezdtem olvasgatni és gyanakodni arra, hogy mit tesz ez a testemmel ha ez így történt? :O Az viszont eszembe sem jutott, hogy esetleg változtatni kellene az életmódomon valamit.

Csak teltek-múltak a fiatal és bohókás kis éveim, az egészségem pedig szép lassan, szinte észrevétlenül csúszott le a lejtőn, egy szép napon pedig véres lett a székletem. :( :O

"Ez az étrend olyan, mint a lassú méreg. A lassú mérgezés előnyeire már a középkorban rájöttek: nehéz a hosszú betegeskedést követő halált közvetlen kapcsolatba hozni bármiféle méreggel. Napóleont évekig mérgezték, változó intenzitással, arzénnal. Ettől úgy nézett ki, mint aki egy időnként fellángoló betegségben szenved. Ha valaki mérges galócát eszik, rögtön meghal. De ha valaki finomított szénhidrátokat eszik évtizedekig, olyan lassan fejlődnek ki a tünetei, hogy azt igazából az öregedéstől a koleszterinig bármire rá lehet fogni, a laikus nem tudja azt megkérdőjelezni." - Szendi Gábor