MILYEN VOLT AZ ÉLETEM PALEO ELŐTT?

Azt ígértem ennek a hétnek a témája én leszek, de nem azért, mert önimádó, magamutogató vagyok, hanem azért gondoltam, hogy csinálok egy ilyen hetet, hogy jobban megismerhessetek és lássátok, hogy semmiben sem vagyok különb senkitől. 

MILYEN VOLT AZ ÉLETEM PALEO ELŐTT?

Képzelj el egy tökéletes paleo életet! Most képzeld el az egésznek pont az ellentétét, de tényleg mindenben! Na a második élet amit elképzeltél, az volt az enyém paleo előtt. :/

Olyan élet ez, mint a legtöbb fiatalnak szerintem. Tök átlagos, ettem mindent ami elém került és szerettem. Nem emlékszem, hogy abban az időben foglalkoztunk volna az egészségünkkel vagy bárhol hallottam volna ilyen témát, de majd megkérdezem Anyukámat.

Gyerekkoromtól kezdve tejes nesquik kakaóval indítottam a napot amit szívószállal hoztak a szüleim az ágyamba ébresztőként, megspékelve plusz 3 teáskanál cukorral, mintha enélkül nem lenne benne elég. Az a csoda, hogy nem ragadt össze minden lyuk rajtam ennyi cukortól. :D :P
Elvánszorogtam a suliba, aztán a büfében vettem valami kakaós csigát, lekváros buktát, hot-dogot, túrós bélest, kólát, Fantát, csokit, Turbó rágót, Duna kavicsot, ilyesmit, hogy kibírjam ebédig míg haza nem érek.

Anyukám mindig főzött ebédet, szerintem akkoriban nem is volt divat és nem is volt ennyi menü lehetőség. Szokásos kajákat ettünk, mint mindenki más. A jó kis fehér lisztes, tejfölös, napraforgó olajos rántásokkal, habarásokkal, mindenbe amibe csak lehetett öntöttem egy halom cukrot még (pl. töltött paprika) és imádtam a péksütiket, fehér kenyeret, krumplit, tésztát, gabonapelyheket, túró rudit, málnás joghurtot... szóval minden szemét kaját imádtam és ezeken éltem.
A zöldségeket nem szerettem, gyümiből is csak a banánt ettem meg. Anyukámnak csirkeboltja volt, így gyakorlatilag bolti tápos csirkén nőttem fel, annak is szinte csak a mellén, mert nem voltam hajlandó mást nagyon megenni. Semmi kövéret, semmi zsírosat.. Válogattam és mindenre fújogtam. :S
Minden nap megittunk tesómmal 2 liter kólát, kaptunk 1-1 tábla milka csokit, vacsira meg emlékeim szerint ettem egy kis virslit kenyérrel és ketchuppal, tejfölös kenyeret, vajas kiflit, májkrémes vagy parizeres kenyeret.
Hmmm, de furcsa így visszagondolni erre most.
Senkit nem érdekelt mi egészséges vagy mi nem csak legyen jóllakatva az ember a többi nem számít.

Nem tudom volt-e köze a szüleim válásának ahhoz, hogy nagyon korán elkezdtem bandázni. Vagyis relatív, lehet a mai fiatalokhoz képest nem korán. :P Szerencsére piálni sosem szerettem, egy-két megcsúszott próbálkozás után (ilyenen minden tini átesik nyugtassatok meg :D ) fel is hagytam vele és teljesen antialkoholista lettem (azt is utálom aki iszik :D ), de a cigi sajnos kellett, hogy be tudjak illeszkedni a környezetbe, mert ugye az milyen menő már, akkor is ha minden bajod van tőle és szédülsz. :(
NEM! Nagyon nem menő!

Mozgás terén is voltak próbálkozások több-kevesebb ideig. Úsztam, népitáncoltam, majorett-eztem, de nem úgy nőttem fel, hogy a mindennapjaim élvezetes részévé vált volna bármilyen sport vagy kikapcsolódás. Inkább punnyadtam és néztem tv-t amikor csak lehetett.

Meg sem fordult a fejemben akkoriban, hogy ezzel az élettel bármi baj van hiszen mindenki hasonlóképp élt és azt gondoltam semmi bajom nincs, mert nem fájt semmim és nem tudtam semmilyen betegségről.

"A törvény nem ismerete, nem mentesít a felelősség alól."
Hogy miért írtam ezt most ide? Még a héten megtudod ha most még nem tudnád.

Őszintén szólva most vagy 5 perce csak itt ülök és bámulom a monitort. Nagyon fura, szomorú érzés volt most erre visszagondolnom és leírni Nektek, de nincs mit szépíteni rajta. Bármilyen fájdalmas is, jó néha megállni és visszaemlékezni arra, hogy honnan is indultunk és mivé váltunk.