2017. március 14., kedd

Én

2010-ben járunk, elkezdtem paleozni. Nagyon hamar sokkal jobban lettem. Nem jól, de fényévekkel jobban, így ez adott egy olyan löketet, hogy paleo szerelmes lettem. :) <3
Biztos voltam abban, hogy ez lesz az utam meg ugye teljesen logikus is volt az egész, hogy miért ez. 

Nagyon fontos volt, hogy kitartó legyek, következetes, türelmes és minél többet olvassak, tanuljak, hogy minél jobban tudjam csinálni. Mindig azt gondoltam magamról, hogy nincs kitartásom és inkább nyavalyogtam ha valamit nagyon nem akartam megtenni, addig míg meg nem csinálta más, de itt nem volt mese. Nekem kellet cselekednem, mert "sajnos" más nem tud helyettem enni, sem élni. Türelem? Mi az? Ha-ha, nem is a türelmemről vagyok híres, de most annak is kellett lennem. Felfogtam, hogy 25 év rombolását nem lehet helyrehozni csak úgy hipp-hopp.

Szóval "csak" elszántan csináltam amit kellett és igen, a falat kapartam egy pékség előtt az illattól is és sok-sok helyzet adódott nap, mint nap, amikor észnél kellett maradnom és minden egyes alkalommal meghozni a jó döntést. Nem könnyű minden étkezéséről magának gondoskodnia az embernek és felkészülni mindenre, főleg amikor még nincs kialakult rutin. Itt már nincs az, mint eddig, hogy majd eszek egy fornettit vagy egy hamburgert ha megéhezem a városban. Egyenetlen talajon lépkedtem az akadályokkal teli pályán a rózsaszín kis kínai papucsomban és nem számított, hogy fáj és nehéz menni. Mentem tovább.
Nem könnyű, de ha igazán akarod megoldod!!! Ennyi!

Folyton bújtam a netet, bosszankodtam a recepteken, hogy b@ssza meg, van itthon egy csomó lisztem, de ebbe a receptbe is megint épp olyan liszt kell ami nekem nincs... és hasonlók.
Elkezdett egyre több paleo könyv megjelenni, én mindet megvettem és elolvastam.
Az egész életem ekörül forgott, teljesen fanatikus lettem. :)

Egy ideje már nem jártam közösségbe, otthonülőssé váltam, aztán felfedeztem a neten, hogy kezdenek paleo klubok teremtődni a városokban és juppiiiiii az én városomban (Debrecenben) is találtam egyet. Ott a helyem! ;)

Elmentem a paleo klubba. Soha nem felejtem el azt az érzést. <3 Voltunk egy jó páran, ez volt a 2 összejövetel így nem maradtam le sok mindenről. Mindenki őszintén beszélt magáról, hogy mi késztette a váltásra és milyen változásokat tapasztalt, na meg persze arról is sok szót ejtettünk, hogy milyen megpróbáltatások érnek a környezetünkben. Többször könnyeztem be és lettem libabőrös hallgatva Őket. Egy ilyen helyen az ember úgy érzi magát, mint amikor hazaér egy nehéz nap után a meleg, szeretetteljes otthonába. Olyan jó érzés volt találkozni olyan emberekkel, akik tudják min megyek át, hiszen ők is ebben vannak még ha a betegségünk nem is ugyanaz és hallgatva őket hogyan javulnak, gyógyulnak csak megerősített abban, amit addig is éreztem, hogy ez most tuti jó út lesz. <3 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése