Én

Ott álltam tehát munka nélkül, rám szakadt az idő és a szabadság egy formája, de még nem voltam jól hiába paleoztam már egy jó ideje. Nagyon szuper volt, hogy már az összes létező időmet arra tudtam fordítani, hogy olvassak, tanuljak, kutassak és a tudásomat megosszam másokkal is. Elkezdtem hát teljes erőbedobással minden egyes percben azzal foglalkozni ami érdekelt és amit szerettem.

Minél inkább telt múlt az idő, megjelent egyre több információ és szép lassan kirajzolódott, hogy nem minden fekete és fehér itt kérem szépen. Paleon belül is vannak ellentmondások. (Idővel ezekből az ellentmondásokból csak még több lett szerintem.)

Biztosra akartam menni, így további szigorításokat tettem a paleozásomban. Elhagytam minden olyan dolgot ami kétséges volt, amiben nem egyeztek a "nagyok". Ez megint egy viszonylag hosszú folyamat volt és mindig azt érzem, hogy lehet még finomítgatni, tesztelgetni, megfigyelni...
Fogalmatok sincs róla mennyi könyvet és cikket olvastam el, mennyi előadásra mentem el, milyen tanfolyamokon vettem részt, mennyit keresgéltem receptek után, mennyi csoportot követtem információkat gyűjtögetve, mások tapasztalatait figyelgetve, legjobb beszerzési forrásokat felkutatva ...
Mindenki előtt ott a lehetőség, de ez rengeteg pénz és idő.
A tüneteim pedig egyszer csak elmúltak. Már nem a wc ülve töltöttem keserves kínok közt az időm jelentős részét. Örültem neki nagyon, de még nem volt ez az öröm felhőtlen hiszen tudjátok ez a betegség hol okoz tünetet hol nem, így nem tudhattam most épp megint szórakozik-e velem vagy, hogy mi van.

Sokkal nagyobb hangsúlyt akartam a mozgásra fektetni, de úgy, hogy tudjam is, hogy hogyan a leghatékonyabb, mi történik olyankor pontosan a testemmel, hogyan kerülhetem el a sérüléseket, hogyan kell a gyakorlatokat helyesen elvégezni... mindent tudni akartam, ezért beiratkoztam egy edző suliba. ;) Na meg persze táplálkozási tanácsadó suliba is.

Közben ment a debreceni paleo klub a face csoportban is meg élőben is. Nagyon igyekeztem összetartani a közösséget, de fogalmam sincs mi miatt, valamiért nem ment. Teljesen kötetlen és ingyenes beszélgetések voltak, mégsem jöttek az emberek egy idő után. Ez a keleti országrész nem olyan, mint Budapesten vagy a Dunántúlon sajnos. :( Egyszer csak elegem lett, hogy ezzel töltöm az időmet és energiámat az emberek meg hálátlanok (tisztelet a kivételnek). Ekkor létrehoztam a Motivátort és a blogomat, mert nem akartam csak Debrecenre lekorlátozódni, így meg főleg nem. Sokat gondolkoztam az oldal nevén, de azt hiszem ettől tökéletesebbet és hozzám illőt nem is találhattam volna. Sokan sokkot kapnak tőle mikor meghallják. :D Kemény, durva hangzású (olyan, mint én :D ) de mégis pozitív (mint én ;) ) és ha valaki meghallja megjegyzi. ;)