Betegen, munka nélkül, de nem adhattam fel, mert a beletörődés nem volt nálam opció.
Kutattam, kutattam tovább, most már teljes időmet ennek szentelhettem és próbálkoztam tovább. Rátaláltam a Varga féle gyógygombára. Nagyon ígéretesnek tűnt ez is, megvettem, el is kezdtem szedni és láss csodát, 2 nap alatt a legdurvább állapotomból tünetmentessé váltam. Fogalmam sincs mi miatt, de a gombát szedve fél évig teljesen tünetmentessé váltam és én már boldog voltam nagyon és biztos abban, hogy engem a gomba meggyógyított, de sajnos ez nem volt végleges állapot. Újra megjelent a vér, a nyálka, a puffadás, a hangos korgások, a fájdalom..
:(Tudni kell a crohn-ról, hogy ez egy ilyen játszadozós betegség. Egyszer nagyon rosszul van az ember, aztán másnap mintha mindent elvágtak volna és semmi baja. Nagyon gyorsan tud változni bármelyik irányból a másikba, így nehéz logikát felfedezni a dolgokban. Nyáron általában jól voltam, de ősztől a következő nyárig a poklot jártam meg minden átkozott nap. Az ilyen aktív időszakokban pedig ott van még a lelki nyomás is. Amikor már azt sem tudod mit egyél, mert mindentől rosszul vagy, mikor millió információ árad be az agyadba és az egyik ellentmond a másiknak, Te pedig csak pislogsz, hogy most kinek higgyél és mit vegyél meg, amikor nem mersz elmenni sehova, mert nem tudod, hogy lesz-e wc és elérsz-e odáig és mi lesz ha nem, de ha igen ki hallja majd..
:/ 
:O, mikor összegörnyedve fekszel az ágyadban a fájdalomtól könnyezve, mikor látod anyukád szemében, hogy próbál előtted kemény maradni, de belül megszakad a szíve, hogy így lát és tehetetlennek érzi magát, mikor tudatlan emberek azt gondolják, hogy ezt a betegséget elkaptad, amikor mondogatják körülötted, hogy "a szomszédom nagyanyjának a férjének a testvérének a másodunoka tesója is crohn beteg és neki...." Hagyjon mindenki békén!!! Ezek a dolgok vezetnek oda, hogy az ember még mélyebbre süllyed, begubózik otthon a fájdalmába és nem akarja, hogy az anyukája is bárkinek elmondja, hogy crohn beteg lett. Ez történt nálam. :(Egyik nap egy barátom átküldött egy cikket egy crohn beteg fiúról aki 6 éve tünetmentes és másoknak segít. Megkerestem, nagyon kedves és segítőkész volt, több száz embernek segített már és mindenki jól volt már vagy javult. Én annyira elszánt voltam, hogy bármit megtettem volna, hogy jól legyek, szó szerint bármit. (Ezt az elszántságot sokszor hiányolom az emberekből, de ez egy másik téma lesz.
;) Hatalmas lelki erőt adott nekem, hogy tudok valakivel kommunikálni aki átment ezen és fényt tud adni nekem az alagút végén. Azt mondta egyek csak banánt, mert az jót fog tenni a vérző, nyálkát termelő bélnek. Én ettem a banánt, mint egy majom, csak banánt 1 héten keresztül. Semmi nem változott. Persze volt még sok dolog amit javasolt, csináltam őket, de minden hiába. Nem ment a hasam, de mégis egész délelőtt a wc-n ültem, és sírtam a fájdalomtól. Rengeteg vér és nyálka napközben is, a hasam délutánra majd kipukkant, úgy néztem ki, mint aki terhes, 10-12 órákat aludtam, mégis nagyon gyenge és fáradt voltam állandóan és a hasam is egész nap fájt. …Rettenetes volt.Közben vettem dolgokat amikről olvastam, hogy segíthetnek, még beöntést is adtam magamnak, de minden csak halottnak a csók volt.
Ott álltam újra egyedül, lelkileg is testileg is megtörve, túl pár újabb reményt keltő zsákutcán, de nem adhattam fel. Mennem kellett tovább bármennyire is nehéz volt. Hogy merre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése